Adam Bałdych & Leszek Mozdzer: Passacaglia (180g) (rose Mint Vinyl) A lemezen lévő változat bakelitlemez 2LP - standard kiadás. Ez a különleges kiadás - Európa a kiadó által ACT (4) év 26. április 2024.

A "Passacaglia"-on a lengyel jazz két kiemelkedő alakja találkozik: Adam Bałdych hegedűs és Leszek Możdżer zongorista.

Ez a kapcsolat annyira nyilvánvaló, hogy sokan régóta vágytak rá. Több mint egy évtizede, hogy pontos legyek. Adam Bałdych így emlékszik vissza az első találkozásukra: "Leszek meghívott egy közös koncertre a wrocławi operaházba. Azóta újra és újra találkoztunk, hogy együtt improvizáljunk, de még inkább, hogy beszélgessünk. Kezdettől fogva világos volt, hogy zeneileg harmonizálunk. De azt hiszem, tudat alatt az intenzív közös játékot a megfelelő pillanatra akartuk tartogatni, amiről tudtuk, hogy eljön majd".

Az, hogy ez ilyen sokáig tartott, elsősorban a két zenész kiterjedt vezetői tevékenységének köszönhető. Leszek Możdżer bátran nevezhető a lengyel jazz popsztárjának. Albumai a slágerlisták élére kerültek, Możdżer+ koncertjeit pedig olyan vendégekkel, mint John Scofield és Marcus Miller, rajongók tízezrei látogatják. Możdżer Európa-szerte is hűséges közönséget szerzett magának, különösen Lars Danielssonnal duóban és triójával. Adam Bałdych szintén kivételes pozíciót foglal el. Hegedűn egyedülálló improvizációs és stilisztikai szabadságot ért el, a FAZ tíz évvel ezelőtt a "jazz legnagyobb élő hegedűtechnikusának" nevezte. Możdżer és Bałdych egyaránt a klasszikus, a jazz és a kortárs zene között mozog. Mindketten hazájuk kultúrájának nagykövetei, amiért többek között a legmagasabb lengyel érdemrendet kapták.

A "Passacaglia" című első közös album a főszereplők zenei esszenciája. És úgy tűnik, mintha annak összetevői már régóta dolgoztak volna bennük, és csak össze kellett volna rakni őket. Leszek Możdżer azt mondja: "Olyan, mintha nem mi játszanánk ezt a zenét, hanem mintha rajtunk keresztül szólna. Természetes módon jött létre az Ádám és én közötti interakció révén, nem pedig egy intellektuális folyamat során. Először három órán át jammeltünk, mindent rögzítettünk, majd az egyes motívumokból kompozíciókat alkottunk".

Ezeket a közös kompozíciókat kiegészítik Bałdych és Możdżer néhány saját darabja, valamint Erik Satie, Josquin des Prez vagy Hildegard von Bingen témáinak értelmezései, amelyek a páros klasszikus gyökereire utalnak.

Bałdych és Możdżer a megvalósításhoz a hangszerek igen szokatlan kombinációját használja: Bałdych a klasszikus hegedű mellett egy melegebb hangzású reneszánsz hegedűn is játszik, és megmutatja, hogy a pizzicato, a pengetős játékmód mestere, valamint a vonóval való játék is. Możdżer régóta ismert arról, hogy a zongorát mindenféle anyaggal készíti elő. A hangkutató ezúttal egy nagy lépéssel tovább megy, és két 442 és 432 Hz-re hangolt koncertzongorán játszik, néha egyszerre. Elmondja: "Nemrég hallottam, hogy a 432 Hz-re hangolt zongorának terápiás hatása van, és úgy döntöttem, hogy kipróbálom. Mivel két zongora van a stúdiómban, a másodikat normál hangolásban hagytam, hogy összehasonlítást végezhessek. Egy nap a két hangszert egymás mellé állítottam, hogy egyszerre játszhassak rajtuk. Az eredmény elképesztő volt. Olyan volt, mintha nagyobb felbontásban játszottam volna, hirtelen 24 hanglépésem volt egy oktávban 12 helyett. Ez egy felszabadulás a temperált hangrendszer korlátai alól."

Bałdych és Mozdzer lényegében a hangzással foglalkozik. Arról, hogy együtt keresik és találják meg. A dallamok, ritmusok és harmóniák összességéről. És bár e keresés kiindulópontja gyakran a szép, a meleg és a szelíd, a "Passacaglia" hallgatása közben folyamatosan meglepődünk azokon a fordulatokon, amelyeket a zene vesz. Bałdych és Możdżer összetett, olykor avantgárd eszközökkel alkotnak magával ragadóan tiszta zenét, amelyben nincs semmi technikai, és amely folyamatosan új színeket és árnyalatokat fedez fel. Mint sok tartósan magával ragadó album, a Passacaglia is vonzó és megközelíthető, de nem tárja fel rögtön minden titkát, hanem visszavárja az embert, hogy még többet fedezzen fel.

Album.