Gregory Porter: Liquid Spirit A lemezen lévő változat bakelitlemez 2LP - standard kiadás. Ez a különleges kiadás - Európa a kiadó által Blue Note a következőkkel együttműködve Universal Music Classics & Jazz France év 10. szeptember 2014.
Kurt Elling óta nem volt olyan énekes a jazzben, aki olyan ragyogóan indította volna el karrierjét, mint a Gregory Porter. A független Motéma Music kiadónál megjelent első két, kritikusok által is elismert albumával, a "Water"-rel (2010) és a "Be Good"-mal (2012) Porter azonnal a legjobb kortárs jazzénekesek egyikévé vált. Ezt támasztja alá az a két Grammy-jelölés is, amelyet ezekért az albumokért kapott. Most a Blue Note kiadónál mutatja be várva várt harmadik szólóalbumát, a "Liquid Spirit"-et. A Blue Note elnöke, Don Was arra biztatta az énekest, hogy maradjon hű egyedi művészi elképzeléseihez az új kiadónál. "Határozottan jazzénekesnek tartom magam, de nem kevésbé szeretem a bluest, a fekete déli soul-t és a gospelt" - határozza meg magát Porter. "Ezek az elemek mindig megtalálják az utat a zenémben. És mindig is észrevettem őket a jazzben is". A "Liquid Spirit" című albumhoz az énekes ismét azokra a zenészekre támaszkodott, akik az előző két albumán is zenekarának magját alkották: Chip Crawford zongorista, aki egyben zenei vezető is, Emanuel Harrold dobos, Aaron James basszusgitáros, Yosuke Sato altszaxofonos és Tivon Pennicott tenorszaxofonos. Néhány számban Porter a zenekart Curtis Taylor trombitással és Glenn Patscha orgonistával egészítette ki. Az énekes régi barátai közé tartozik még Brian Bacchus producer és Kamau Kenyatta hangszerelő és társproducer is. "Nem azt mondtam magamnak, hogy 'Oké, most a Blue Note Recordsnál vagyok, és megpróbálok úgy hangzani, mint Freddie Hubbard'" - magyarázza Porter. Nem volt konkrét tervem erre az albumra". Azt akarta, hogy az album a lehető legorganikusabban szóljon. És biztos volt benne, hogy ezt a célt egy évek óta együtt dolgozó csapattal, nem pedig egy sztárokból álló zenekarral fogja elérni. Porter korunk egyik legmeggyőzőbb és leglélekkel teli bariton hangjával rendelkezik. Bármilyen dal érzelmét és szellemét képes átadni anélkül, hogy színpadias trükkökhöz folyamodna. Nate Chinen kritikus a New York Timesban azt írta: "Gregory Porter rendelkezik a legtöbb dologgal, amit egy jazzénekestől elvárunk, és talán néhány olyan dologgal, amiről nem is tudtuk, hogy elvárjuk." Porter kollégája, Kurt Elling sem spórolt a dicséretekkel: "Nagyon bizakodó vagyok Gregory Porter karrierjét illetően. Nagyszerűen szól, és igazán nagyszerű koncepciója van. Örülök, hogy fejlődik, és hogy elismerést és lehetőséget kap arra, hogy kibontakoztassa kreatív szárnyait." A jazzdíva Dee Dee Bridgewater a JazzTimes magazinban így méltatta Portert: "Régóta nem volt ilyen énekesünk. Ő egy csodálatos dalszerző. Egyszerűen nagyszerű történeteket mesél." És ebben igaza van. Porter igazán elképesztő tehetséggel rendelkezik ahhoz, hogy személyes élményeken alapuló, szívből jövő dalokat írjon, intim és érzelmi közvetlenséggel. Ráadásul fülbemászó dallamai azonnal magával ragadóak. A "Liquid Spirit"-en Porter hasonló témákat dolgoz fel, mint a "Water" című debütáló albumán: a dalok romantikus hullámvölgyekről, gyermekkoráról és társadalmi-politikai megfigyelésekről szólnak. Emellett három klasszikust is a maga összetéveszthetetlen módján tolmácsol: Dobie Gray "The 'In Crowd" című Motown-slágerét, a "Lonesome Lover" Abbey Lincoln és Max Roach, valamint Jule Styne és Sammy Cahn "I Fall In Love Too Easily" című jazz-sztenderdjét. "Igyekszem minden albumon szerepeltetni valamit olyan emberektől, akik nagy hatással voltak rám. A "Lonesome Lover" az én szerelmi vallomásom Abbey Lincolnnak" - árulja el Porter. Gregory Porter 1971-ben született a dél-kaliforniai Bakersfieldben, ahol korán megismerkedett a gospel zenével, köszönhetően édesanyjának, aki az egyházban szolgált. Zenei fejlődésére a másik nagy hatással volt édesanyja kiterjedt Nat King Cole-felvételeinek gyűjteménye. A zene iránti szeretete ellenére Gregory, aki futballösztöndíjat kapott a San Diegó-i Állami Egyetemre, eredetileg sportkarriert szeretett volna befutni. Egy vállsérülés azonban idő előtt véget vetett ezeknek a terveknek. Így Porter - mentora, Kamau Kenyatta szárnyai alatt - teljes mértékben a zenére kezdett koncentrálni. Amikor Kenyatta producere volt Hubert Laws fuvolaművész 1998-as, "Remembers The Unforgettable Nat King Cole" című albumának Los Angelesben, meghívta Portert, aki lelkes Nat King Cole-rajongó volt, a stúdióba. Laws véletlenül hallotta őt ott énekelni Charlie Chaplin "Smile" című klasszikusát, és annyira megörült neki, hogy spontán felkérte, csatlakozzon a felvételhez. További szerencsés véletlen volt, hogy Hubert Law húga, Eloise is beugrott akkoriban a stúdióba, és látta Portert akció közben. Az énekesnő nem sokkal később szerepet vállalt az It Ain't Nothin' But The Blues című új musicalben, és a férfi főszerepet ajánlotta a producernek Gregory Porter. A Broadway-bemutató után a New York Times az akkor még ismeretlen Portert "énekes erőnek" nevezte. A show-t abban az évben négy Tony-díjra és három Drama Desk-díjra jelölték. Gregory Porter első, "Water" című albumára azonban, amelyet azonnal Grammy-díjra jelöltek, jó tíz évet kellett várni. Második, szintén Grammy-díjra jelölt "Be Good" című albuma 2012-ben még inkább lenyűgöző volt. "Porter jobban ötvözi a jazzt és a soult, mint bármelyik kortársa" - írta a Soul Tracks című amerikai magazin, januárban az év potenciálisan legjobb albumának nevezve a "Be Good"-ot. Bár Porter azóta olyan sztárokkal osztozott a színpadon vagy állt stúdióban, mint Van Morrison, Wynton Marsalis, Herbie Hancock, Dianne Reeves, Nicola Conte és David Murray, nem veszítette el a talajt a lábáról. "Még nem tudtam feldolgozni mindezt" - vallja be. "Különösen, hogy olyan zenei ikonokkal dolgoztam, mint Wynton és Herbie. Tárt karokkal fogadtak. Erre két évvel ezelőtt a legmerészebb álmaimban sem számítottam volna." A "Liquid Spirit" című lemez megjelenésével a Gregory Porter új karriercsúcs felé veheti az irányt.
Album műfajok között Jazz és Soul-Jazz. 180g Vinyl.