Joni Mitchell: Court And Spark A lemezen lévő változat bakelitlemez LP - felújított kiadás. Ez a különleges kiadás - Európa és az Egyesült Királyság a kiadó által Rhino Records (2) a következőkkel együttműködve Asylum Records év 20. június 2013.
Ha a Joni Mitchell az elmúlt évszázad egyik legfontosabb művészének számít, és ezt az albumot is az egyik legjobbjaként dicsérik (a "Blue" és a "Hejira" mellett), akkor milyen szuperlatívusz marad erre a műre? Mestermű, mérföldkő, zseniális alkotás? Nos, a Joni Mitchell meglepett egy poppos és elérhető vonzerővel anélkül, hogy igazán mainstream lett volna, vagy eladta volna az eszméit. Nem csoda, hogy ez az album volt egyben a legnagyobb kereskedelmi sikerük is. A lecsupaszított folk itt átadja helyét egy nagyon magabiztos és telt hangzású, rockosabb produkciónak. A stílusváltás ellenére a védjegyüknek számító éles eszű és többrétegű dalszövegek és a bonyolult, a dzsesszel kacérkodó dalszerkezetek élvezete minden pillanatban átüt.
A címadó dal visszafogott hangszerelése után, amely melankolikus hangulatával jól illene valamelyik korábbi albumra, a "Help Me" olyan simán fülbemászó, hogy nehéz kiverni a fejünkből. A "People's Parties", és még inkább a könnyed lelkű "Twisted" aztán utat mutat a későbbi jazzes kirándulások felé. A "Raised On Robbery" igazán rockos. Az album csúcspontja minden bizonnyal a lendületes "Car On The Hill". Joni Mitchell talán még soha nem került közelebb a tökéletes popdal ideáljához.
A témák továbbra is klasszikus Mitchell-terület: mindaz a bonyolult dolog, ami két ember között történik. Mint mindig, a hangja nagyon személyes és megható módon meséli el ezeket a történeteket. Ez az album a "Blue" radikális intimitása és a "Hejira" tágas szűkszavúsága között lebeg. Egy időtlen klasszikus, amely olyan fiatalosan és frissen hangzik, és visszarepít egy olyan korba, amikor még meg lehetett ragadni az embereket egy dallammal és egy olyan hanggal, amelynek volt mondanivalója. Az album az amerikai Top 100-as listán a 2. helyig jutott, sőt, hazájában, Kanadában is az 1. lett.
Ha a Joni Mitchell a múlt század egyik legfontosabb művészének számít, és ezt az albumot is az egyik legjobbjaként dicsérik (a "Blue" és a "Hejira" mellett), akkor milyen szuperlatívusz marad erre a műre? Mestermű, mérföldkő, zseniális alkotás? Nos, J. Mitchell meglepett egy poppos és elérhető vonzerővel anélkül, hogy igazán mainstream lett volna, vagy eladta volna az eszméit. Nem csoda, hogy ez az album volt egyben a legnagyobb kereskedelmi sikere is. A lecsupaszított folk itt átadja helyét egy nagyon magabiztos és telt hangzású, rockosabb produkciónak. A stílusváltás ellenére a védjegyüknek számító éles eszű és többrétegű dalszövegek és a bonyolult, a dzsesszel kacérkodó dalszerkezetek élvezete minden pillanatban átragyog.
A címadó dal visszafogott hangszerelése után, amely melankolikus hangulatával jól illene valamelyik korábbi albumra, a "Help Me" olyan simán fülbemászó, hogy nehéz kiverni a fejünkből. A "People's Parties", és még inkább a könnyed "Twisted" aztán utat mutat a későbbi jazzes kirándulások felé. A "Raised On Robbery" igazán rockos. Az album csúcspontja minden bizonnyal a lendületes "Car On The Hill". Joni Mitchell talán még soha nem került közelebb a tökéletes popdal ideáljához.
A témák továbbra is klasszikus Mitchell-terület: mindaz a bonyolult dolog, ami két ember között történik. Mint mindig, a hangja nagyon személyes és megható módon meséli el ezeket a történeteket. Ez az album a "Blue" radikális intimitása és a "Hejira" tágas szűkszavúsága között lebeg. Egy időtlen klasszikus, amely olyan fiatalosan és frissen hangzik, és visszarepít egy olyan korba, amikor még meg lehetett ragadni az embereket egy dallammal és egy olyan hanggal, amelynek volt mondanivalója. Az album az amerikai Top 100-as listán a 2. helyig jutott, sőt, hazájában, Kanadában is az első lett.
Album műfajok között Rock, Folk Rock és Soft Rock. 180g Gatefold Vinyl.